Jól van na, ügyesek voltunk. Magunkat nem illik dicsérni, úgyhogy mindenki csak a mögötte ülőt dicsérje meg. (Szép volt, Erika!)
Ennyi elég is a dicséretből, leírok még pár praktikus gondolatot az egésszel kapcsolatban.
A szervezésről
A szervezésről elsősorban az jut eszembe hogy kétfejű sárkány. Püspökiné tanárnő még órákról is elkért minket, hogy szervezkedjünk, Zoli bácsi pedig külön büszke is volt a szervezéshez való anarchista kapcsolatára. Zoli bácsi lehet büszke arra, hogy az ő posztmodern szervezési stílusa mellett milyen remek programokat csináltunk, de erre meg azt mondom, hogy direkt nem bíztunk rá mindent.
Az angol klubot és az angol színházat külön időpontra terveztük, direkt azért, hogy ne ütközzenek, erre nem azzal fogad Tóth Tamás, hogy “miért hirdetjük odakint, hogy »kezdődik az angol klub a diákban és a színdarab a díszteremben…«” De, Tóth Tamás ezzel fogad. Igaz, hogy én mondtam még pénteken az egyik spanyolosnak, hogy ha a színészek személyes problémái miatt kicsit át kell szervezni, akkor variálhatnak a színdarabokkal, de mentségemre legyen mondva, hogy amikor azt írtam neki, “korábbra hozni titeket úgy lehetne, ha ezzel együtt az angol színdarab még mindig az angol klub kezdése előtt befejeződne”, akkor azt úgy értettem, hogy ne csússzon miattuk az angol színdarab. Persze lehet, hogy nem az ő hibájuk miatt csúsztak az angolosok, de ki tudja? (Tényleg: tudja valaki? Volt valaki a díszteremnél? Félve, de megjegyzem, hogy na ugye.)
Túlzással lehetne állítani, hogy volt egyáltalán valami kommunikáció konkrétan a programok alatt, emiatt is volt gond a projektorok ide-oda szervezésével, az angol programokkal és a programok hirdetésével úgy általában. Gondoltam rá, hogy hozok be pár adóvevőt, de ha azt Zoli bácsi meglátja, az anarchoszervező énje kiszámíthatatlan dolgokat követett volna el – így utólag hasznos lett volna pedig.
A kísérleteknél se volt senki felelős, így Zoli bácsinak (a kétfejű sárkány szélsőanarchista fejének) szóltam, hogy rakjunk már oda pár padot, mert így 15 emberen kívül senki nem lát semmit. Hát, a fizikai kísérletek közepén került oda egy darab pad. A trambulint nem sikerült áthozni a tesiből, nem tudom miért, szerintem egyszerűen elfelejtettük. Sorverseny nem tudom miért nem volt, pedig Tamás összeállított egy feladatsort és (hiába hárította a felelősséget a jelentkezőkkel kapcsolatban), lettek volna résztvevők (amin mondjuk én meglepődtem).
A közönségről
A közönség az elején meglepően lelkes volt az udvaron, de elfogytak. Már a játéksarokban is kevesen voltak, de a tanári előadásokon, a diáktársalgóban és a díszteremben – már amikor ott jártam – elég kevesen, és délután kettő–fél három után már az udvar is elég szellős volt.
Mindenesetre készítek egy felmérést arról, hogy a közönség mit gondol a dolgokról. Az eddigi visszajelzés pozitív, de nyilván azért, mert senki nem jön oda hozzánk azért, hogy szidjon minket. A linkelt kérdőívet szétküldtem Facebookon és még beszélni fogok Dudással, hogy az osztályfőnökök is vigyék be órára és a linket írassák fel mindenkivel, hogy akinek otthon eszébe jut, az töltse ki a kérdőívet.
A kérdőív eredményeiből egyrészt fogunk tudni konkrét adatokat mondani a tanároknak, jövő évi szervezőknek, hogy mi a visszajelzés, milyen programok voltak népszerűk, és mik nem – de ami nekünk fontosabb, az eredmények sokat segíthetnek a mi Herman hetes programjaink összeállításában, azaz meglátjuk, hogy mibe érdemes több erőt fektetni, és mibe nem.
Egyebekről
A képeket majd hamarosan közzéteszem valahol.
A szponzorálás sokkal jobban ment, mint gondoltam volna, külön köszönet Ritának és Lillának (és ebben nem vagyok biztos, de ha Eszter is velük tartott, akkor neki is). Ha ezt Herman héten kicsit szervezettebben csináljuk, nagyon jók leszünk.
Utána meg még tökjót játszottunk. Sokat dolgoztam a plakátokon, nagyon elfáradtam, de nagyon élveztem. Megérte.
