Még augusztusban találtam ki, hogy jó lenne ha tudnám rögzíteni a Petőfi műsorait, mert az Akusztik és a Passzport is egy időben van a 24-el, márpedig engem mindegyik műsor érdekel. Lényeg, hogy van egy egyszerű módszer amivel simán egy számítógéppel rögzíteni lehet az élő adását a Petőfi rádiónak.
Miskolc @ Google Maps
A Google Maps eredeti megjelenése óta erre vártam! Végre normális felbontásban látható Miskolc térképe!
Túra
Gyalog. Indulás 9:20-kor. Ómassai busz. Bánkút. Úticél: Fátyol vízesés. Majdnem. Inkbb Szilvásváradon lyukadtunk ki (pár száz méterre tőle a érkép szerint). Fel a Szalajka-völgyben. Tudtátok, hogy Egernek is van lillafüredi kisvasútja, csak nem lillafüredi, hanem szalajkavölgy-fátyolvízesési? Fátyol vízesés, gyalog, nem kisvasúttal. De megegyeztünk, hogy akinek leghamarabb hármunkból (apropó, résztvevők: Koza, Nándi, én) tízmilliárdja lesz az összeköti ezt a két kisvasutat. Fel Istállóskőre. 959 m, a Bükk legmagasabbja. A kilátás mindenért kárpótol. Nem. Mert nincs kilátás, olyan mint egy sima tisztás. Csak a tudat, hogy a Bükk legmagasabb pontján vagy. Haláli. Vissza Bánkútra. Le Ómassára. Útközben, a sípályák aljánál vadiúj Skoda Oktávia, idős pár. Mennének fel. Erre van-é Mályinka. Nem, menjenek inkább a rendes Bánkúti úton. Á, nem mennek vissza, mert rossz az út Ómassa felett, onnan jönnek. Meg különben is messze van. 5-10 perc térképmagyarázás. Visszafordulnak, talán eljutottak Mályinkára. Mi le, Ómassára. Busz egy bő óra múlva. Kemények vagyunk. Le a pisztrángkeltetőig. Idő: 18:36. Busszal haza. Bábonyi-bércre gyalog fel. Izomláz.
Két videó
Amiket mostanában láttam. Csak mert jók, lássátok ti is.
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=4qsWFFuYZYI&hl=en&fs=1&]
Érdekes & unalmas – Porsche vs. a pénzügyi rendszer
(Gazdaságföldrajz és pénzügyek témakörben íródott. Hogy mik azok az Érdekes & unalmas cikkek?)
“How Porsche hacked the financial system and made a killing,” írta Ivan Kristić, biztonságtechnikai szakértő. Az ő műve alapán írtam a saját cikkemet. Magyarul talán: Hogyan játszotta ki egy gyilkos üzlettel a Porsche a pénzügyi rendszert. A “made a killing”-et nehéz fordítani, mert a Porsche pénzügyi sikerére és Adolf Merckle vesztére, halálára is egyaránt utal. Nem Merckle halála az érdekes a történetben, hanem a Porsche pénzügyi sikere.
Van ugyanis két nagy német autóipari cég, a Porsche és az előbbinél 15× nagyobb Volkswagen. És van a pénzügyi rendszer, a tőzsde, amiről nagyjából mindenki tud annyit, hogy vannak részvények, amit meg lehet venni és el lehet adni. Ha jól megy egy cégnek, akkor előbb-utóbb jön egy felvásárló, aki a részvényekért többet is hajlandó fizetni, a részvényárak ettől felmennek. Ha rosszul megy a cégnek, akkor senki nem akar felvásárló lenni, senki nem fogja a részvényeket megvenni, így azoknak az ára jobb esetben stagnál, rosszabb esetben zuhanni kezd. És akkor a részvénypapírokkal… már fűteni sem lehet mert ma már elektronikus tőzsde van. A másik dolog ami (mint mindenhol) a tőzsdén is meghatározza az árakat az a kereslet-kínálat. Amire nagy a kereslet vagy amiből alacsony a kínálat az drágább lesz – és fordítva, amiből sok van de keveseknek kell, az olcsóbb lesz.
Pénzt keresni a pénzügyi rendszerben két módon lehet. Az egyik egyértelmű, veszel részvényt amiről tudod, hogy drágulni fog és lesz valaki a végén aki megveszi tőled. (Na jó, tudni nem tudod, de mondjuk úgy tippeled.) Ha szerencséd van, akkor kereshetsz egy csomó pénzt a drágán eladott részvényeken.
De az a poén, hogy olyan részvénnyel is kereshetsz egy csomó pénzt, ami egyrészt veszíteni fog az értékéből, másrészt nem is a saját részvényed. Igazából ez is egyszerű módszer. Kölcsönkérsz valamennyi részvényt és megállapodsz a hitelezővel, hogy ugyanennyi részvényt vissza fogsz adni x idő múlva. Amint úgy sejted, hogy a kölcsön-részvények értéke csökkenni kezd, eladod. Ha szerencséd van, akkor tényleg csökken az értéke és még határidő előtt vissza tudsz vásárolni ugyanennyi részvényt, csak olcsóbban. Amennyivel olcsóbban vásárolod vissza, annyi a hasznod. Ezt a technikát hívják shortolásnak.
A Porsche esetében az a zseniális, hogy a részvényárakat nem bízta a véletlenre, ők nem tippelték meg, hogy a részvényárak most csökkenni fognak vagy épp növekedni. Egyszerűen befolyásolták a pénzügyi piacot.
Három éven keresztül, szépen lassan vásárolták fel a szabad VW-részvényeket. Csakhogy így egyre kevesebb részvény maradt a piacon. Amiből csökken a kínálat, az drágul. Szóval a VW részvényárfolyama szépen egyenletesen emelkedett. Egy idő után olyan drága lett, hogy a Porschénak már nem érte volna meg felvásárolni az egész céget. (Túl nagy falat volt, túl sokba került volna, de talán eleve nem is így tervezték, a két forrásom itt ellentmond egymásnak.)
Mások is észrevették, hogy a Porschénak ez túl nagy falat lett (végtére is a VW 15× (!) nagyobb cég) és arra számítottak, hogy kénytelen lesz eladni a Volkswagen-részvényeit. (Amúgy itt már az is röhej, hogy a részvényeket hitelből vásárolgatták fel és a végén a hitelt a Volkswagen saját pénztartalékaiból fizették volna ki. A Volkswagen tulajdonképpen kifizette volna, hogy a Porsche megveszi.)
Vissza a lényeghez, arra számított a pénzügyi piac – mindenki aki nem a Porsche -, hogy eladják a részvényeiket, nő a kínálat, és végül csökkenni fog a részvények ára.
Rengetegen kezdték el shortolni a VW-részvényeket. Azaz kölcsönkérték mások részvényeit, eladták és várták, hogy a Porsche feladja, essen a VW-részvényárfolyam, ők meg bezsebeljék a pénzt. Amit nem tudtak, az volt, hogy a kölcsönrészvényeket is a Porsche vásárolta fel (közvetve vagy közvetlenül). Az árak pedig még mindig nem csökkentek.
2008. október 26-án a Porsche úgy mellékesen elárulta, hogy a Volkswagen részvények 75%-ának a tulajdonosa. (Ez majdnem a teljes részvényforgalmat jelentette, ugyanis a többi részvény tartósan le volt kötve, nem lehetett hozzáférni.) Ez az információ – mármint hogy a VW majdnem összes részvénye a Porsche kezében van – körülbelül úgy érte a shortolókat, mintha közölték volna velük, hogy nyakból amputálni fogják a kislábujjukat. Ugyanis ők mind-mind másnak a részvényeit adták el és vissza is kell ám vásárolniuk ha nem akarnak komoly gondban lenni.
A Porsche meg nem ma jött le a falvédőről, tudta, hogy a részvényekre a shortolóknak minden áron szükségük lesz. És mástól nem fogják tudni megvenni, csak a Porschétől. Nos, a shortolók a kapuzárási pánikban elkezdtek minden VW részvényt felvásárolni. A kereslet az egekbe szökött. Az addig €200 alatti VW részvények október 28-án 09:39-kor €1000 felett cseréltek gazdát. Ekkor a világon a legértékesebb vállalat a Volkswagen volt. A világ legértékesebb vállalat részvényeinek eladásán pedig jól lehet keresni, én mondom nektek.
Lényeg a lényeg, a Porsche ezen az üzleten harminc-negyven milliárd Eurót keresett. Az több mint 9 000 000 000 000 (kilenc billió) Forint. Aztán persze miután minden kölcsönt visszafizettek, a nettó haszon csak 6-12 milliárd Euró volt, de ezzel többet keresett, mint igazi Porsche autókon (7 milliárd Euró bevétel 2008-ban eladásokból).
Az utolsó két bekezdést az eredeti cikkből fordítom, nem tudnám jobban összegezni.
A Porsche oldaláról az üzlet három évig tartó pontos manőverezést igényelt. Rendkívül brilliánsan kieszelt és végrehajtott vagyonszerzés volt, olyan, amit a világon csak nagyon kevesen láthattak. Kockáztattak és kijátszották magát a pénzügyi rendszert, a befektetőktől pedig egy vagyont nyertek.
Adolf Merckle is kockáztatott és az életébe került. Vonat elé vetette magát, miután a saját cége euró-százmilliókat veszített a Porsche üzletén.
Ez volt tehát a gazdaság és pénzügyek egyik érdekesebb oldal. Mindenképp ajánlom elolvasásra az eredeti Ivan Kristić-féle cikket illetve Tóth Zoltán (Totalcar/Index) cikkét az ügylet egy másik oldaláról, a Porsche-leszármazottaknak és (az amúgy rokon) Ferdinand Piëchnek a két cég irányításáért folytatott harcáról. A következő Érdekes & unalmas cikk (ha minden igaz) Shakespeare-ről, a dokumentumfilm-készítésről és egy olyan színészről fog szólni, akit bűn szinkronizálni. Amúgy nincs olyan nagy ötlettartalékom, ha nektek is eszetekbe jut egy olyan téma, ami sokaknak unalmas, pedig érdekes oldala is van, akkor szóljatok.
Érdekes & unalmas
Nemrég beszélgettem Mátéval és felmerült, hogy ő a gazdaságot (gazdaságföldrajzot, ahogy suliban tanultuk) nem tartja kifejezetten érdekesnek, én viszont igen. Meg tudom érteni, az órán leadott anyag nem volt – hogy is mondjam – a legérdekfeszítőbb. Utólag visszagondolva az már-már groteszk, hogy összeírtunk egy jó oldalnyi idegen kifejezést, rövidítést, hogy majd ebből lesz dolgozat. Ha emlékeim nem csalnak, akkor én megpróbáltam a különböző nagybetűs rövidítéseket a legváltozatosabb betűtípusokkal lejegyezni. Na mindegy, lényeg, hogy a gazdaságnak vannak annál érdekesebb részei is.
Először csak érdekes gazdaság(földrajz)i dolgokról akartam írni, de aztán eszembe jutott más is. Született egy olyan elméletem, hogy minden téma lehet érdekes, ha a megfelelő ember meséli el a megfelelő történetet egy olyan közönségnek, aki legalább valami kicsi érdeklődést mutat a világ dolgai iránt.
Most sorozatban írok pár unalmas témáról, ami mégse az.
Az első része a sorozatnak már nagyjából készen van, még pár illusztrációt gyűjtök hozzá, átnézem utoljára a szöveget és fellövöm a cikket a blogra. Gazdaságról, a pénzügyi rendszerről és német autókról fog szólni, remélem nem csak én találom majd érdekesnek.
Közszolgálati csatornák
Ne nézzetek tévét. Elmegy vele a napotok és igazából nem csináltok semmit. És tele van
reklámokkalszar reklámokkal. [TV – Koza]
Ezért írtam én, hogy tessék M1-en nézni a Tűzvonalbant meg a 24-et. Mindkettő jó sorozat és nincsenek közben reklámok. (Meg késő este van, úgyhogy nem megy el rá a napotok.)
A 2-es számú Magyar Rádió egész jó lett. Sőt! Az MR2 Akusztik című műsoruk nagyon jó.
letöltöttemés egész nap azokat hallgatom. Halgassátok ti is. [MR2 Akusztik – Koza]
Ezért hallgatom én mindig az MR2-t. (Meg még a Passzport c. műsor miatt.) Ebben vannak reklámok, de a rádiót arra találták ki, hogy úgy hallgassátok, hogy közben csináltok valamit. Amúgy ha nincs kedvetek rádiót (mint eszközt) hallgatni, de az MR2 adása érdekel, akkor ezen a linken élőben lehet hallgatni a gépen Media Playerrel vagy iTunesszal vagy akármivel.
Reklám nélküli TV
Próbálok úgy tévét nézni, hogy minél kevesebb reklámmal szakítják félbe a tényleges műsort. Felfedeztem a Magyar Királyi Televízió egyes csatornáján egy egész jó magyar sorozatot, a Tűzvonalbant és egy világszínvonalon is kiváló sorozatot, a 24-et. Hálistennek a közszolgálati tévén még nem szakítják félbe (nyolcadrészekre) az egész adást reklámokkal.
Külön jó érzés, hogy ezzel nem azoknak a csatornáknak a nézettségi adatait javítom, akik a T. Nézőt kihasználó reklámokból élnek meg.
Aztán persze van egy reklámmentes opció: fizetős HBO/Cinemax. Egy kvázi-reklámmentes-de-az-izgalmasabb-jeleneteket-akkor-is-félbeszakító opció: felveszed a műsort (set-top-boxszal vagy kazettára, mindegy) és áttekered a reklámokat. Vagy van a kvázi-legális filmletöltés és gépen megnézés (ezt azért is utálom, mert macerás és kényelmetlen a gépen filmet nézni).
De én most a figyelmet a legelsőre szerettem volna felhívni. A közszolgálati televíziókon (M1, M2, Duna) tudományosan bizonyított tény, hogy vannak jó műsorok. Csak jól titkolják.
Örkény
(Apropó.) Örkény István mininovellái kifejezetten jók arra, hogy elüssük vele az időt. Szórakoztatóak, van valami bájuk, iróniájuk, viszont elég rövidek ahhoz, hogy bármikor bele lehessen olvasni. Aki ismeri, annak fölösleges mondani, aki meg nem, az olvasson bele az alábbi linkekbe, hátha.
- Örkény István — Válogatott egyperces novellák (nyomtatható változatok)
- Örkény István — Válogatott novellák (nyomtatható)
Aztán ha tetszik, akkor ne egy levegővel olvassátok el az egészet, hanem rakjátok el a linkeket, jusson belőle későbbre is.
Amúgy meg remélem mindenki ismeri az OSZK/NIIF Magyar Elektronikus Könyvtárát. Nagyjából minden kötelező ésvagy nagyobb ésvagy régebbi (de legfőképpen szerzői jogvédelem alatt nem álló) irodalmi mű olvasható rajta.
Balogh, vicceltem: mégis lett koncertkritika
Kritika, a The Attic Band (gáz lenne elrontani, ez a nevetek ugye?) Audioactive Rock Tourjával kapcsolatban.
Szóval az a lényeg, hogy végignéztem a saját videofelvételeimet [videófelvételnek írom mindig, mert így a logikus, de a helyes írásmód rövid o-val van; kérdem én: miért?!]. Szóval végignéztem. (Írhatnék arról, hogy a felvételek technikai minősége mennyivel van a nulla alatt — szemcsés a vadiúj kazetta, halálosan kicsi a felbontás –, de most nem ez a lényeg.)
Szóval végignéztem. (Harmadszor írom le…) Szóval volt pár számotok, ami akkor nem is tűnt föl, de így utólag belehallgatva a felvételekbe tök jók voltak… olyan amit konkrétan felraknék az ipodomra, h aztán később meghallgassam párszor… Aztán persze volt olyan számotok is, ami nem részesülne ilyen különleges elbánásban, de ez az én ízlésem miatt van (a tudomány jelenlegi állása szerint nincs olyan együttes, aminek minden száma olyan jó, hogy azt külön fogjam és tevőlegesen hallgassam… legfeljebb nem ugrok át a köv. számra).
De a jó számaitok azok tényleg jók voltak. A gitárok jól szóltak, jó volt az ének, volt egy jó ritmusa az egésznek, a dob nem nyomta el a többieket, mint a múltkor…
Na majd ha kicsit megvágtam a felvételeket, előkeresem hogy konkrétan melyik számok voltak ezek amik tetszettek, aztán meg felrakom a jobb részeket a netre és lehet hallgatni ésvagy nézni a nettó művészetet.