Hogyan tanultam meg programozni

A programozói pályafutásom még 2-3 éve kezdődött, amikor előszedtük a padlásról a C64-esünket. Nagyon király kis gép volt. 16 Kilobyte rammal. Apám asszem még a békebeli időkben vette, és akkor egész jól tudta használni. Megmutatta nekem. Gyorsan csináltam is egy kis kérdőívprogramot rajta. Másnapra bekrepált a Commodore grafikus kártyája — vagy ahogyhívták akkoriban.

Continue reading “Hogyan tanultam meg programozni”

Hehhehe. Pont exe. — Végleges verzió.

Az előző posztot főleg a tesztelőknek szántam. Itt a végfelhasználóknak is írok. Az új programomról.

Az új programomnak, a Hehhehének célja rendkívül egyszerű. Másokat tudunk frusztrálni vele. Két dolgot érhetünk el azáltal, hogy valakinek a gépére telepítjük: Előszöris egy pár beállítást módosíthatunk. Windows háttérkép, automatikusan elinduló programok, ilyesmik. Másodszor pedig a program, amíg szép csendben fut a háttérben véletlenszerűen fájlokat fog megnyitogatni. Egy honlapot, egy játékot, egy hibaüzentet, sok minden közül válogat. Igazából egyik sem tesz kárt a júzer számítógépében, csak a felhasználót idegesíti.

A használat is végtelenül egyszerű. Letöltöd a programot, felrakod a pendrive-odra vagy egy floppyra, vagy akár a honlapodra is és ha a haverodnál buli van, és ő pont nem figyel oda, akkor gyorsan felmásolod a programot a számítógépére, elvégzel ott egy-két gyors módosítást, majd beállítod, hogy a program minden egyes windowsindításkor automatikusan elinduljon, így hiába kapcsolgatja az áldozat ki-be a gépét, a fájlok ugyanúgy meg fognak nyílogatni.

Röviden ennyi lenne a program működése, de ha az ugratás mestereivé akartok válni, akkor nézzétek meg ezt a három videót:

Linkek

Cannabis starter kit

Hollandiában voltam, erről talán majd később még írok. Csak a képek még Amsterdamban vannak.

Azt mindenki tudja gondolom, hogy hollandiában a könnyűdrogok khmmm… Szóval ott nem ismeretlen fogalom. Azon még nem lepődtem meg, amikor angol egyetemistákat láttam az utcán füvescigivel (papírba gyanús színű por állagú szilárd anyag tekerve, majd meggyújtva) mutatkozni. De.

A virágpiacon több helyen láttam olyan zacskót, amin a klasszikus marijuana ábrázolás van és ráírva: Cannabis Starter Kit. [A starter kit az minden téren a kezdőknek szánt “alapokat” jelenti. A cannabist tudjátok.]

Welcome to Amsterdam.

Koza blogja

Gondolom páran, akik személyesen is ismernek engem, tudják, hogy Kozának is elindult a blogja.

Most írok hozzá, egy kis ajánlót, mivel egyrészt közeli barátom, másrészt osztálytársam. Most még kevés bejegyzés van a blogjában, de lesz még több is. Eddig úgy néz ki főleg személyes dolgokkal — értsd például fogalmazás publikálása, tudósítás iskolai eseményekről — fog foglalkozni, bár a tech dolgokhoz ő is majdnem/kábé/hanemjobban annyira ért mint én.

Ajánlani tudom a harcibúzás történetet, amit írt, és aminek a megfilmesítésében én is fontos szerepet töltöttem be, nem csak mint színész. Vagy az én McDonald’s-os posztomhoz kapcsolódó, más szemszögből írt cikkét.

Eddig azért nem írtam róla semmit, mert még nem sok semmi minden volt rajta. Mostantól, ha lesz valami érdekesebb, akkor is írok egy pársoros ajánlót.

Ingyenreklám a blognak és a honlap többi részének.

McDonald’s-os kaland

Most vagyunk kilencedikesek. Ergo a tizedikesek idén szerveznek(-tek) nekünk úgynevezett kopaszavatót. Ennek célja eldönteni, hogy melyik kilencedikes osztály a jobb. Jövőre ők szervezhetik a leendő kopaszoknak — most nyolcadikosoknak — a kopaszavatót.

Ennek része például, hogy egyik nap az iskolában mindenféle, khmm… nem mindennapi ruhákban kell megjelenni. A városon keresztül nem így kell iskolába jönni, ugyanis hála a többek között a Borsod Onlinenak, ez egy igen negatív visszhangot keltett iskolánkról. Tehát a ruhákat csak a suliban kell majd átvenni és hordani a nap végéig. Ez hagyomány, és ha valaki mégsem akarná csinálni, akkor nem kell.

Volt egy házifeladat is. A mi osztályunk azt kapta, hogy egy McDonaldsban kell megjelenni római tógában és Caesar-salátát kell rendelni 🙂 Szerintem, és több osztálytársam szerint is tök jó poén lett volna — ismétlen, nekünk kellett így odamenni és megvenni. A feladat részét képezte, hogy ezt bizonyítva videóra kellett vanni az eseményeket. A városon villamoson mentünk keresztül úgy egy tucatan, csak az utolsó megállónyi távot tettük meg gyalog — hadd nézzenek minket a járókelők. Az eseményeket Balogh, Ricsi meg én rögzítettük három kamerával. A McDonald’s-ig simán eljutottunk.

Continue reading “McDonald’s-os kaland”