Category Archives: Iskola

Egyelőre az egyelőrét n nélkül mondjuk, de még az egyenlőrét is

Azt nyilván mindenki tudja, hogy az egyelőrét és az egyenlőrét miképpen írjuk máshogy. (Úgy, mint: “Egyelőre nem kell amiatt aggódnotok, hogy a gyenge helyesírásotok miatt egy sorozatgyilkos fel fog darabolni egyenlőre titeket.”)

Ha viszont mondom ezt a mindenkiben borzalmas emlékeket idéző szót, akkor minden magára valamit is adó ember, aki az egyelőrét következetesen elírja, azt hangoztatja, hogy abban hallja az n betűt. Ennek az oka az, hogy az l hangot, főleg, ha az e hangot követi, a nyelvünkkel majdnem ugyanott képezzük, ahol az n hangot, vagyis a nyelvünket elöl a szájpadlásunkhoz érintjük, és bumm így lesznek a hangok. De mégse teljesen, mert az n esetén a nyelvünknek csak a hegyét érintjük a szájpadláshoz, és ha már befejeztük a betű kimondását, akkor a nyelvünket leengedjük, amitől világosan érthető lesz az n. Az l hang esetén a nyelvünk elejének egy nagyobb részét tapasztjuk a szájpadláshoz. Amikor e hangot képzünk, a nyelvünk csak lézeng valahol a környéken.

Most vizsgáljuk meg, hogy az egyelőrében mi történik az e és az l betűk között. Az történik, hogy a nyelvedet, ami eddig csak úgy ott volt, most fogod, és az elejét a szájpadláshoz nyomod, hogy l betű legyen. Közben lehet, hogy képződik egy átmeneti hang, ami kicsit emlékeztet az n-re, de az még nem az. – De hát Boldizsár, én hallom az n betűt! Írjuk akkor az egyelőrét egyenlőrének! – Nem, nem, nem. Egyrészt zöngésedett, zöngétlenedett hangok miatt sem változtatjuk meg a szavak helyesírását (vö. nem poénból létezik olyan, hogy írásban jelöletlen hasonulás), másrészt ha tényleg nl-t kéne mondanunk (egyenlőre, honlap, ajánl), akkor vagy az n képzése után leengedjük a nyelvünket, ami olyan, mintha kis szünetet hagynánk a szóban (“egyen–lőre,” “hon–lap”) vagy nem is igazán mondjuk ki az n-et, legfeljebb az l képzéséből adódóan hallatunk valami hasonlót. Hasonlót, figyelitek? A másik szélsőséges példa az ajánl, de az egyenlőrét se szokta senki egy tisztességesen megformált n-betűvel ejteni.

A különösen elhivatottak persze begyakorolhatják, hogy az n képzésekor a szájpadlást érintő nyelvüket a kontakthiba nélkül átrendezik úgy, hogy l hangot adjon, de ezt marha nehéz.

Full disclosure: A cikk szerzője őskövület.

Amúgy gyorsan rákerestem a blogjaitokon a címben említett szavakra, de nem volt sok találat. Koza kétszer használta az “egyelőrét” jól, Erikát pedig egyenlőre fogjuk feldarabolni, mert ő nem. A többiek megúszták.

Osztálykirándulásról

Egy osztálykirándulásban nekem az a legfontosabb, hogy az osztályból elég sokan legyünk egy helyen összezárva. Nem négy fal között, hanem az a lényeg, hogy együtt. Hogy ez most azt jelenti, hogy busszal utazunk le az Alföldön keresztül Szegedre vagy felmegyünk a Bükkbe, az majdnem mindegy. Pécs, Szeged vagy Debrecen nevezetességei csak másodlagosak számomra, az a lényeg, hogy együtt mit csinálunk. Ha látunk valami szépet, érdekeset (vagy kettőt) az tök jó, de ha este nincs valami jó hely, ahol tudunk társasozni, beszélgetni, főzni valamit bográcsban, vagy sütni valamit, akkor az már nem az igazi.

Most Csurgóra szavaztam, mert ott adva van az, hogy vihetünk fel társast, felmerült a harcsapaprikás mint olyan ötlete is, nem fog senki fia tulajdonos-szállásmester pattogni nekünk, mint ahogy az egy magára valamit is adó szálláson várható lenne, és tavaly is jól éreztük magunkat. Továbbá ingyen van, és körülbelül nulla szervezést igényel (tehát akárki akármit is mond Zoli bácsira, ez még határértéken belül van).

Ha sikerül esetleg megszervezni, hogy elmenjünk egy vidéki városba (mint Szeged vagy Budapest), akkor nem fogok tiltakozni, de akkor a célpontok olyanok legyenek, amiket élvezünk is (látványos-izgalmas helyek mondjuk, de itt speciel nem egy IMAX-mozira gondolok), és a szálláson össze tudjunk ülni beszélgetni, társasozni, vagy akár megintcsak sütni valamit. Ezek (legalábbis egy része) nélkül hiába nézünk meg úgynevezett nevezetességeket, az nem osztálykirándulás. De ezzel én most nem foglalkozok, aki akar utánanézni dolgoknak, meg szállást foglalni, az tegye.

(Megjegyzés: ilyen ívben teszek az IMAX-mozikra, és a mindenféle unalmas nevezetességekre.)

Vissza Csurgóra, a Bükkbe, lássuk miből élünk ott.

  • Lehet játékokat felvinni mindenfélét (társast, labdát stb.).
  • El lehet menni egy csomó szép helyre, ahol sokan azért ritkábban járnak: Petőfi-kilátó (na jó, ez volt tavaly), Nagy-mező, Olasz-kapu, Vörös-kő (ez kicsit messzebbi, de szerintem nagyon szép kilátású hely) vagy a Fátyol-vízesés (megintcsak kicsit messzebb). A közelebbieket a nagyobb izgalom kedvéért éjszakai túrán is felkereshetjük.
  • Süthetünk szalonnát vagy mályvacukrot vagy harcsapaprikást (nem, nem ebben a sorrendben).
  • Erika lila-festésű térképéről jut eszembe, hogy lehet geocachingelni is.
  • Ha akarunk, akár valami barlangtúrát is szervezhetünk (ez a hülye ötlet a térképre nézve jutott eszembe, pár ezer forint per fő).
  • Akár Szilvásváradtól vonattal Egerre is elmehetünk, ha nagyon látni akarunk valami várost, no de ez már igényelne valamiféle külön szervezést, és egy plusz napot.

Szerintem kis rákészüléssel, nagyon olcsón nagyon jó kis osztálykirándulást szervezhetünk Csurgóra is (szélsőséges esetben elmehetünk pénzért még különlegesebb helyekre, lásd az utolsó kettő pont). Máshova, más típusú kirándulásra is szívesen megyek majd, de ha már a szállás ingyen van, és egyelőre semmi mást nem szerveztünk meg, Csurgóra szavazok.

Hermannap: zárójelentés

Jól van na, ügyesek voltunk. Magunkat nem illik dicsérni, úgyhogy mindenki csak a mögötte ülőt dicsérje meg. (Szép volt, Erika!)

Ennyi elég is a dicséretből, leírok még pár praktikus gondolatot az egésszel kapcsolatban.

A szervezésről

A szervezésről elsősorban az jut eszembe hogy kétfejű sárkány. Püspökiné tanárnő még órákról is elkért minket, hogy szervezkedjünk, Zoli bácsi pedig külön büszke is volt a szervezéshez való anarchista kapcsolatára. Zoli bácsi lehet büszke arra, hogy az ő posztmodern szervezési stílusa mellett milyen remek programokat csináltunk, de erre meg azt mondom, hogy direkt nem bíztunk rá mindent.

Az angol klubot és az angol színházat külön időpontra terveztük, direkt azért, hogy ne ütközzenek, erre nem azzal fogad Tóth Tamás, hogy “miért hirdetjük odakint, hogy »kezdődik az angol klub a diákban és a színdarab a díszteremben…«” De, Tóth Tamás ezzel fogad. Igaz, hogy én mondtam még pénteken az egyik spanyolosnak, hogy ha a színészek személyes problémái miatt kicsit át kell szervezni, akkor variálhatnak a színdarabokkal, de mentségemre legyen mondva, hogy amikor azt írtam neki, “korábbra hozni titeket úgy lehetne, ha ezzel együtt az angol színdarab még mindig az angol klub kezdése előtt befejeződne”, akkor azt úgy értettem, hogy ne csússzon miattuk az angol színdarab. Persze lehet, hogy nem az ő hibájuk miatt csúsztak az angolosok, de ki tudja? (Tényleg: tudja valaki? Volt valaki a díszteremnél? Félve, de megjegyzem, hogy na ugye.)

Túlzással lehetne állítani, hogy volt egyáltalán valami kommunikáció konkrétan a programok alatt, emiatt is volt gond a projektorok ide-oda szervezésével, az angol programokkal és a programok hirdetésével úgy általában. Gondoltam rá, hogy hozok be pár adóvevőt, de ha azt Zoli bácsi meglátja, az anarchoszervező énje kiszámíthatatlan dolgokat követett volna el – így utólag hasznos lett volna pedig.

A kísérleteknél se volt senki felelős, így Zoli bácsinak (a kétfejű sárkány szélsőanarchista fejének) szóltam, hogy rakjunk már oda pár padot, mert így 15 emberen kívül senki nem lát semmit. Hát, a fizikai kísérletek közepén került oda egy darab pad. A trambulint nem sikerült áthozni a tesiből, nem tudom miért, szerintem egyszerűen elfelejtettük. Sorverseny nem tudom miért nem volt, pedig Tamás összeállított egy feladatsort és (hiába hárította a felelősséget a jelentkezőkkel kapcsolatban), lettek volna résztvevők (amin mondjuk én meglepődtem).

A közönségről

A közönség az elején meglepően lelkes volt az udvaron, de elfogytak. Már a játéksarokban is kevesen voltak, de a tanári előadásokon, a diáktársalgóban és a díszteremben – már amikor ott jártam – elég kevesen, és délután kettő–fél három után már az udvar is elég szellős volt.

Mindenesetre készítek egy felmérést arról, hogy a közönség mit gondol a dolgokról. Az eddigi visszajelzés pozitív, de nyilván azért, mert senki nem jön oda hozzánk azért, hogy szidjon minket. A linkelt kérdőívet szétküldtem Facebookon és még beszélni fogok Dudással, hogy az osztályfőnökök is vigyék be órára és a linket írassák fel mindenkivel, hogy akinek otthon eszébe jut, az töltse ki a kérdőívet.

A kérdőív eredményeiből egyrészt fogunk tudni konkrét adatokat mondani a tanároknak, jövő évi szervezőknek, hogy mi a visszajelzés, milyen programok voltak népszerűk, és mik nem – de ami nekünk fontosabb, az eredmények sokat segíthetnek a mi Herman hetes programjaink összeállításában, azaz meglátjuk, hogy mibe érdemes több erőt fektetni, és mibe nem.

Egyebekről

A képeket majd hamarosan közzéteszem valahol.

A szponzorálás sokkal jobban ment, mint gondoltam volna, külön köszönet Ritának és Lillának (és ebben nem vagyok biztos, de ha Eszter is velük tartott, akkor neki is). Ha ezt Herman héten kicsit szervezettebben csináljuk, nagyon jók leszünk.

Utána meg még tökjót játszottunk. Sokat dolgoztam a plakátokon, nagyon elfáradtam, de nagyon élveztem. Megérte.

Hermannap marketing, operatív jelentés

Eddig szépen, lassan döcög a Hermannap marketingkampánya. Annak ellenére, hogy a Hermannap felett őrködő kétfejű sárkány a reklámozásnak jól keresztbetett – az egyik fejének az a baj, hogy milyen lassan haladunk a szervezéssel, míg a másik fejének az a baja, hogy túlságosan sietünk, illetve, hogy az első fej egyáltalán létezik. Például az első fejjel már majdnem véglegesítve volt a program, amikor fej № 2 úgy döntött, hogy állj!, szervezzünk még meg pár dolgot!, a plakátokat meg majd ráérünk kirakni tizenöt másodperccel kezdés előtt.Continue reading “Hermannap marketing, operatív jelentés”

Az is baj

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=hEGTYyUCP9U&w=425&h=350]

Gondolom, világos, hogy ez most hogyan aktuális.

Cut, render, cut, render, …

Ebből fog állni a uszkve 15 óra, amit (nyilván nem egyhuzamban) a gépem előtt töltök: fogom a hétfőn rögzített Härtlein Károly-féle videóból az egyik kísérletet, megtaálom a felvételen, hogy hol kezdődik, hol a vége. A kezdete előtti részt és vége utáni részt kivágom. Cut. Marad a kísérlet. A felvételek összesen majdnem három órát tesznek ki, tehát ha a kísérleteket még rendesen vágnám, feliratoznám (ami az ezzel töltött időt legalább ötszörösére emeli), akkor soha nem végeznék.

Tehát, ha megvan a kísérletet rögzítő részlet, akkor azt kiírom egy külön videofájlba. Render. Ez a művelet kb. háromét másodpercet vesz igénybe – a videó egy másodpercét egységnek tekintve. Ezalatt az idő alatt viszont nem tudok más videót vágni, mert miért is tudnék, tehát legfeljebb ülök a gép előtt és csinálok valami mást. Például leírom ezt. Szerintem lesz annyi időm, hogy kiszámoljam, mennyi időt fogok még így ezzel eltölteni.

Minden öt percet így megvágni és elmenteni fél órát vesz igénybe. Ez hatszoros szorzó. Két és fél órányi kísérletezéssel számolva, hát, tizenöt óra. Ha az a hatszoros szorzóvégül nem több, mert még a vágás résszel tökölődni kell.

Lehet beváltom azt a sört, amit Dudás a videó “jogdíjáért” felajánlott.

Hermannapi programok, versenyek

Naszóval most leírok pár gondolatot a Hermannapra tervezett versenyekkel kapcsolatban. Aztán majd érdekel a többi “szervező” véleménye is.

Szerintem a versenyek per pillanat nem a legjobban vannak megtervezve.

Először is van ez a “Herman vetélkedő”, amit nem egészen világos, hogy ki talált ki, de az teljesen világos, hogy rossz ötlet. Ez most arról szól, hogy a kilencedikes osztályokból 10-10 embert berakunk a díszterembe, kitöltenek valami tesztet (amiből kb. az derül ki, hogy mennyire tudnak jól tippelni a Hermannal kapcsolatos számadatokat), és valaki nyer. Ha ezt a kilencedikesek szemszögéből nézem, akkor nem valami szórakoztató, és ha a szervezés a mi feladatunk lesz (mert ez sem teljesen világos), akkor ez még plusz feladat. Helyette csak Koza javaslatát tudom megismételni, ami abból áll, hogy mindenki kérhet egy tesztlapot a délután folyamán, és a helyesen kitöltők között sorsolunk ki valami nyereményt.

Másodszor a sorversenyről. Mint a tavalyi tapasztalatok mutatják (de elég csak belegondolni egy kicsit), ez nem valami túl szórakoztató dolog, amin a részvételért egymást taposnák az emberek. Viszont sok helyet foglal az udvaron, ami nem praktikus. Nem vagyok biztos benne, hogy ilyet akarunk idén, sőt.

Harmadszor csocsó, darts, petanque, pingpong, stb. (Már ha lesz darts és csocsó.) Itt csak annyi, hogy szerintem sokan vannak, akik játszanának ezekkel, de versenyre konkrétan nem akarnának nevezni. Úgy kéne megoldani mindenképp, hogy lehessen egyszerűn csak játszani is. A legjobb megoldás szerintem az, hogy egy-egy asztalt-pályát csak arra tartunk fenn, hogy akik akarnak, játszhassanak egy-egy meccset, miközben esetleg a többi helyen folyik a verseny. Csak a rend kedvéért kéne annyit felügyelni ezeknél, hogy az emberek 5-5 perc vagy egy meccs után váltsák egymást rendesen, és így mindenkire sor kerülhessen, aki játszani akar.

Negyedszer, új programötlet. Kincskereső. Egyszer már csináltam egy ilyet az unokatesóimnak. Az a lényege, hogy az épületben elrejtünk egy csomó egymásra utaló jelet (rövid szöveget), a legvégén pedig van valami “kincs”. Ezt a kincset csapatban célszerű felkutatni, úgyhogy akár azt is mondhatnánk, hogy a sorverseny (lásd kettes pont) helyett van.

Ötödször nyeremények. El kéne dönteni, hogy pontosan mire lesz nyeremény – és, hogy mi lesz az -, mert amíg nincs eldöntve, addig a plakátokra nem tudom ráírni, és amíg a plakátokra nincs ráírva, addig nem is akarnak majd annyian jelentkezni. (Amúgy egy nekünk semmibe nem kerülő, de mégis értékes nyeremény egy olyan kártya lenne, ami Hermanhéten is volt, és egy felelés alól mentesít.)

Vélemény?

Vektorok, folytatás: matekházi

Most, hogy már tudunk olyat, hogy egy egyenes irányvektora, normálvektora és meredeksége, frissítem a vektoros programot, amiről már írtam.

Ha az egyenes két pontja a és b, akkor az irányvektor az tetszőlegesen v(bx – ax; by – ay) vagy v'(ax – bx ; ay – by). A normálvektor így pedig n(ay – by; bx – ax) vagy n'(by – ay; ax – bx). A meredekség pedig m = (by – ay) / (bx – ax) (a másik esetben a nevezőt és a számlálót is -1-el kéne szorozni, így azt nincs értelme külön kiszámolni).

Na és akkor, ha ezt a programommal, akarjátok számolni, akkor a linkre kattintva töltsétek be a vektor.js fájlt, kitörölve a tartalmát és beleírva a képleteinket:

var fs = [
{
 name : "Egyenes két pontjából (a és b) irányvektor",
 x : function () {return b.x - a.x;},
 y : function () {return b.y - a.y;}
},
{
 name : "Az előző normálvektora",
 x : function () {return a.y - b.y;},
 y : function () {return b.x - a.x;}
}
];

…aztán a vektor.html fájlt megnyitva (katt a linkre), és a megfelelő számokat beírva automatizálható a házi feladat. (Jó, tudom, hogy simán megírni a házit egyszerűbb, de itt nem is az a cél.)

Mint egy hosszú repülőút

Miután Bálint képes volt és Zanzibárban töltött egy hetet, mondta, hogy milyen király repülőn utazni. Most az OKTV is ilyen volt, legalábbis az a része, hogy öt órán keresztül egy helyben ültem és nem csináltam olyan sok mindent. Anyukám szerint ez annyira rossz, hogy jövőre nem is fog ilyenre elengedni, még mit nem. Amúgy meglátjuk mi lesz, mennyire lett jó az a két jó feladat, amit szerintem megoldottam. A harmadik (ami sorban a második volt), viszont nem tartogat ilyan meglepetéseket, lévén csak véletlenszerűen írtam fel képleteket a papírra és messze voltam bármiféle végeredménytől.