Kicsit kezdem kellemetlenül érezni magam, lassan már csak én vagyok az, aki nem ír valami panaszos hangvételű blogbejegyzést arról, hogy nem megy neki valami. De én szándékosan máshogy próbálok a dolgokhoz hozzáállni.
Az a pillanat nekem is megvolt, amikorvalami – aminek részt vettem a szervezésében, amiből valami jót szerettem volna én is kihozni – igencsak zátonyra futott. Már akkor se csak azt próbáltam leírni, hogy jajj!, hanem valamennyire végiggondoltam a dolgokat, kicsit általánosítottam a problémát, és szerintem egy hasznos következtetésre jutottam: ha valamit csinálunk, akkor ne fejjel a falnak induljunk neki, hanem legyen egy koncepciónk (tervünk, na).
Most úgy látom, hogy a szervezésnek egy kicsit más arcával van baja sokaknak (és még lesz is, hajjaj); úgyhogy közzéteszem azt a listát, amit még szeptemberben írtam össze arról, hogy “hogyan kell szervezni”.
Hogyan szervezzünk?
Kell egy főszervező. Ha van, akkor négy problémát már megoldottunk.
- Egyrészt haladni fog a szervezés, mert a főszervező személyesen felelős azért, hogy haladjon a szervezés. Ha ez nincs, akkor senki nem fogja felelősnek érezni magát azért, hogy haladjanak a dolgok, és közben csak az idő telik.
- Főszervezővel sokkal könnyebb döntéseket hozni. A főszervező kezében vannak a döntések, övé az utolsó szó. Nincsenek hetekig tartó viták.
– Fog olyan döntéseket hozni, amivel nem ért mindenki egyet?
– Persze, de akárhogyan is hozunk döntéseket, ez a probléma ott lesz.
– Fog „rossz” döntéseket hozni, amivel az osztály nagy része nem ért egyet?
– Buta kérdés. Ha jól választunk főszervezőt, akkor nem lesz teljesen önfejű, hallgatni fog az okos szóra.- „Hatalmat” is adunk a felelősség mellé a főszervezőnek. Az eredmény, hogy a munka nem fog állni amiatt, mert valamit senki se akar megcsinálni.
- Negyedrészt főszervezőt sokkal egyszerűbb választani, mint egy osztálynak kitalálnia a programot. Ha valamin egy egész osztály egyszerre dolgozik, abból csak káosz lesz. [Lásd: a színdarab, mint állatorvosi ló; ezért hivatkozok arra és az abból levont következtetéseimre.]
***
Ezzel nyilván nem adtam egzakt megoldást senkinek (eredetileg eleve csak magamnak jegyeztem föl pár dolgot, de úgy gondoltam, fölösleges lenne közzétenni), de akit érdekel, az ahelyett, hogy csak emésztené magát, vonjon le következtetéseket, és megoldásokat keressen.