Most döbbentem csak rá, hogy mekkora pillanatnak voltunk szemtanúi, amikor tanárnő döbbent rá, hogy semmi haszna (értelme se?) nincs annak, amit tanít nekünk. Azért remélem nem adja fel a magyartanárkodást. Mert az ilyen pillanatokért érdemes bejárni az óráira. Meg azért az érzésért, amikor egy év után is emlékszel arra, hogy “nominális stílus.”