Talán valaki már várta is, hogy írjak valamit ilyen címmel; hogy megmondjam a tutit a szokásos hülyeségeimmel együtt a Hermenhétről.
Nekem egy koncepcióm van a Hermanhétre. Nem jó koncepció.* Vagyis az a koncepció, hogy direkt nem jó: rossz, gyenge minőségű, felületes munkát végzünk mindenhol. Hogy messziről látszódjon egy plakáton vagy egy programon, hogy ratyi, és ha ratyi, akkor tudják, hogy az a mienk (akkor is, ha esetleg másik osztályé és úgy ratyi). * Nem, ez tényleg egy rossz, ötlettelen, buta koncepció, csak valamilyen érthetetlen okból tudok érte lelkesedni.
Már egy csomó más ötletet is hallottam olyanoktól, akik azt hiszik, hogy meg akarják csinálni a hermanheti programunkat. Az ötleteket nem tervezem külön kritizálni, vagy ha mégis – ha valami nagyon durvát akarok mondani -, akkor azt mondom majd, “jó ötlet, az enyémmel összevethető.” De nem, tényleg nem fogok kritizálni. Csak fölényesen mosolyogni fogok, amikor a véletlennek köszönhetően az én koncepcióm részleteit látom majd felvillanni. Esetleg majd írok egy dísztáviratot, amelyben megköszönöm, hogy az én ötleteimet valósítottátok meg.
Komolyra fordítva a szót – nem mintha ez eddigieket nem lehetne komolyan venni -, itt van pár gondolat még:
- Érezzük jól magunkat, játsszuk végig az egészet az esélytelenek nyugalmával
- Csináljunk egy-két lazulós termet zenével, kajával, teával; hogy legalább jó helyen tudjunk dögleni egy hétig. (Ez annak az ötletnek az ismételt pofátlan ellopása, amit Máté minden páratlan napon elmond.)
- Költsünk minél kevesebb pénzt programokra (másokra) és később pl. egy búcsú-osztálykirándulás alkalmával minél többet magunkra.
- Ha esetleg direkt tré imidzset akarnánk felépíteni, akkor az egy olyan dolog, ami nem igényel hónapnyi előkészületeket, és nekem is van már pár ötletem.
(Tudom, nem sok újat mondtam, csak egybeszedtem a gondolataim mai napon hatályos állapotát.)
