Az ellenállhatatlan szemléletességű Venn-diagramok egy valaminek a megszervezését és a benne felmerülő koncepciókat jelölik. Egy ballagásra készülő szalag megtervezésétől egy politikai program elkészítésén vagy egy kirándulás megszervezésén át egy szalagavató-színdarabig visszakanyarodva minden benne van; bármire lehet érteni.
De az osztálytársaknak mondom, hogy ezt most kivételesen érdemes végigolvasni, már ha érintettek vagytok mondjuk a szalagavatóban vagy másban, amit az osztály elvileg közösen szervez.
Önmagában mindegyik ötlet vagy egy szép kerek egészt alkot. (Tekintsünk el a rossz ötletektől.) Nevezzük most ezt az egészt “koncepciónak”; csak azért, mert az “ötlet” szót akkor tudnám arra használni, hogy a koncepciókat alkotó kisebb részletekre – ötletekre – utaljak.
No de el kell dönteni, hogy melyik koncepciót valósítjuk meg.
Ez bonyolult folyamat, mert el kell dönteni, hogy melyik ötleteket tartjuk meg, és melyeket dobjuk el.
Vagyis dehogy dobunk mi el ötletet. Minden ötletet befogadunk, jajj, de jó lesz! Annyira all inkluzívak vagyunk, hogy egy wellness-szálloda hozzánk képest sátortábor! Egyszerre lesz amit csinálunk vidám és komoly, könnyen emészthető és mélyebb értelmű, kerek és szögletes, színes és fekete-fe… – mi? mi?! Valami nem oké. Ha így csináljuk, csak egy olyan valami lesz, amiről senki nem fogja tudni eldönteni, hogy piros-e, sárga-e vagy épp lila. És még csak nem is lesz kerek. De az se biztos, hogy kidomborodik-e pár helyen vagy épp bemetszések vannak rajta. (Tisztára mint az előagy.) Nem látszik rajta a végén, hogy mi volt a koncepció. Csak annyi előnye van, hogy a pirosak, a sárgák, és a lilák is ugyanannyira örülhetnek, hogy részt vettek ennek a… valaminek a megalkotásában.
Persze az is lehet, hogy politikailag korrektebbek és óvatosabbak akarunk lenni, mint egy egész versenyistállónyi Török Gábor; csak azokat az ötleteket tartjuk meg, amikkel mindenki egyetért. Marad a Venn-diagram közepén lévő kis terület. Mondjuk ez nem sok. De legalább egy színű. Viszont nem is kerek. Így önmagában engem egy gitárpengető alakú hányásfoltra emlékeztet. Mondjátok, ti hisztek a véletlenekben?
Azt hiszem megfeledkeztünk az eredeti kérdésről, pedig ha fontos a végeredmény, akkor nem mindegy — melyik koncepciót valósítjuk meg? Elmondom, szerintem hogy kéne.
Fogjuk a koncepciók közül a legjobbat, és azt csináljuk meg. Ennyi. Köszönöm a figyelmet. Na jó, elmondom, hogy ezzel milyen gondok lehetnek, és miért nem igazi gondok ezek.
Mondjuk a pirosat csináljuk meg, mert ez kapja a legtöbb szavazatot. Vagy mert ebben van a legtöbb olyan ötlet, ami a többi koncepcióban is megjelenik. A végeredmény egy szép kerek egész lesz. Hát nem gyönyörű?
(Esetleg, ha a sárga is egy nagyon király ötlet, akkor kis ügyeskedéssel lesz egy mindennél királyabb narancs ötlet. Nem kell semmihez szigorúan ragaszkodni.)
Az egyetlen probléma, hogy dönteni kell. El kell dönteni, hogy kinek a koncepciója jobb. Persze a lilák talán meg fogna sértődni, hogy nem őket választották. (De a sértődősebb sárgák is.) De azt azért tudniuk kellene, hogy mindenkinek nem lehet igaza, mert akkor vagy egy koncepciótlan paca vagy egy hányásszínű gitárpengető lesz a végeredmény.
Meg amúgy is: attól, még hogy az alapkoncepció piros, nekik is simán lehetnek piros ötleteik; sőt már eleve vannak is, hiszen már eleve volt metszete a különböző köröknek. A metszetek a különböző közös ötleteket jelölik a diagramokban. Ilyenek mindig vannak. A metszetek metszetében mindig benne van, hogy “legyen vicces”, ez az abszolút minimum. És vicces dolgokat egy piros alapkoncepcióhoz is mindenki hozzá tud tenni, még az is, akik eredetileg lilában gondolkodott.
Koncepció. fn. — mint kiderült, nem egészen világosan írtam le, mit értek koncepció alatt — Amikor koncepcióról írok, egy olyan alapötletre gondolok, ami meghatározza, hogy a mű összes többi része hogyan épül fel. Olyasmi, mint egy láthatatlan váz, amire a külsőségeket (a szemmel láthatót, a füllel hallhatót, a kézzel tapinthatót) felhúzzuk. Végső soron az összes külsőség célja, hogy a láthatatlan vázat (a mondanivalót, a történetet) érzékelhetővé tegye.
(Viszont nem is mindig van szükség koncepcióra, mint ahogy arra Gábor a hozzászólásokban rámutat.)
***
Exkluzív riport következik az osztálytársaknak arról, hogy ezt hogyan is értem én a konkrét eseteket tekintve.
Szalag. Több koncepció volt a formára, de Erikán kívül kitartás híján mindenki kipergett. Meg az ő “piros” ötletét nagyon sok “sárgával” ötvöztük, hogy a kecskék éppúgy jóllakjanak, mint a káposzták. Így talán a koncepció nem olyan tiszta, mint mondjuk eredetileg volt vagy egy “sírfeliratszerű” lenne, de egy “hányásszínű gitárpengetőtől” is elég távol van. Gyakorlatilag explicit döntéshelyzet nélkül született döntés a koncepcióról. Sokkal rosszabb lett volna a helyzet, sokkal nehezebben született volna eredmény, ha mindenki ugyanúgy bele tud szólni a tervezésbe – mint ahogy ez a színek választásánál megtörtént.
Szalagavatós színdarab. Azt kell mondjam, ez a gitárpengető alakú folt mintapéldája. Volt pár egész koncepció. Köztük az enyém. Aztán elkészült a “részletesebb” forgatókönyv. De itt sajnos az ötleteket csak önmagukban néztük és vetettük el. A koncepció meg már csak olyan, hogy a benne rejlő ötleteket nem önmagukban kell nézni, hanem egy egészként. Még ha a koncepciómat vetettétek volna el, elfogadnám. Ha a szemembe mondtátok volna. De talán észre se vettétek, hogy egy koncepciót szedtetek széjjel, és csak pár gyenge ötlet maradt utána. Meg kell mondanom, hogy a színdarab jelenlegi állapotával nagyon nem vagyok elégedett, és hiába mondhatni, hogy elég sokat tettem hozzá, egyszerűen nem tartom jelenlegi formájában vállalhatónak. Nekem az is jó, ha valaki másnak a koncepcióját csináljuk meg (azt szavazzuk meg), csak ne a gitárpengető alakú koncepció legyen.
Erről aztán Kozával még többet is vitáztam, mint amennyi az alábbi hozzászólásokból kiderül. Végül arra jutottunk, hogy valóban volt egy szervező elv, ami szerint a forgatókönyve készült. Hogy ez koncepció-e vagy sem, további vita tárgya lehet. Szerintem nem, ez nem egy olyan váz, amire építkezni lehet, csupán egy olyan szervező elv – nehéz definiálni, a “keret” sem a legjobb szó -, amely alapján az ötleteket kicsit szűrni tudtuk, és a jobbakat egyik vagy másik jelenetbe beleraktuk. Mivel eredetileg sem ilyesmire gondoltam, amikor koncepciót írtam, ezért (talán túlságosan nagyvonalúan) nem említettem eredetileg – de így is tartom azt a véleményemet, hogy egy jobb koncepcióra volna szükség a színdarabban.
Hogy az enyém ehhez elég jó-e? Szerintem éppen, de megugorja a lécet. Van egy kis tartalma, van egy kis szalagavatóhoz passzoló mondanivalója, és van már egy vázlat, ami alapján gyorsan meg lehet írni egy részletesebb forgatókönyvet; van mire építkezni benne, és a jelenlegi ötleteket se kéne eldobni.
Herman-hét. Nyitott kérdés. All inclusive lesz? A programok, persze. De a téma? Vagy egy gitárpengető alakú folt lesz? Ez is? Ha nem tudunk egy normális döntést meghozni, ez lesz. Vagy lesz valami rendes koncepció? Hátha.