Először a kommunistákért jöttek,
de nem szóltam, nem lévén kommunista.Aztán a szakszervezeti tagokért jöttek,
de nem szóltam, nem lévén szakszervezeti tag.Aztán a zsidókért jöttek,
de nem szóltam, nem lévén zsidó.Amikor értem jöttek,
már nem volt, ki szóljon.
Martin Niemöller egy lutheránus pap volt a múlt század ’30-as éveinek Németországában. Eleinte – mint annyian mások – támogatta Hitler hatalomra jutását. Később viszont Hitler ellen fordult, de akkor más késő volt. Letartóztattatták, koncentrációs táborba zárták, és csak az előrenyomuló szövetséges erőknek köszönhette az életét.
Az idézetet elsősorban arra használják, hogy a politika felett való szemet hunyás (politikai apátia, nemtörődés) veszélyeire felhívják a figyelmet. Niemöller atya konkrétan a német értelmiségre célzott, ami nem hallatta hangját, amikor még talán nem lett volna késő Németországban. De én most nem teljesen ezért vettem elő az idézetet.
A manapság valamiért annyira népszerűtlen liberális emberi jogi nézetek is nagyon egyszerűen következnek ebből; ha közelebbről vizsgáljuk az idézetet, akkor látjuk, hogy pont az alapvető emberi jogok megsértéséről volt szó. De lássuk – mit is jelentenek az emberi jogok?Continue reading “…már nem volt, aki szóljon”