A szervezésről

A Hermanhét és a szalagavató-műsor szervezéséről lenne szó. Az van, hogy ezeknek a szervezése nem halad. Azért nem halad, mert csak ötletelés folyik, és akiknek különböző ötleteik vannak, azok csak az ötleteiket beszélik meg, de semmilyen szervezés nem történik, semmilyen előkészületek nincsenek. Senki nem irányítja a dolgokat, így ezen nem is nagyon kell meglepődni.

Kell egy főszervező. Ha van egy konkrét felelőse a dolgok szervezésének, akkor négy problémát már megoldottunk.

  • Egyrészt haladni fog a szervezés, mert a főszervező személyesen felelős azért, hogy haladjon a szervezés.
  • Másrészt ha választunk egy főszervezőt, akkor sokkal könnyebb döntéseket hozni. A főszervező kezében vannak a döntések, övé az utolsó szó. Nincsenek hetekig tartó viták. — Fog olyan döntéseket hozni, amivel nem ért mindenki egyet? — Persze, de ez sehogy sem kiküszöbölhető probléma. — Fog “rossz” döntéseket hozni, amivel az osztály nagy része nem ért egyet? — Valószínűleg nem: a főszervező is ember, észérvekkel meg lehet győzni.
  • Harmadrészt a főszervezőnek nyilván “hatalmat” is adunk, ami azt jelenti, hogy nem húzhatja ki senki magát a munka alól, mert a főszervezőre hallgatni kell, és kész.
  • Negyedrészt főszervezőt sokkal egyszerűbb választani, mint egy osztálynak kitalálnia a programot. Ha valamin egy egész osztály egyszerre dolgozik, abból csak káosz lesz.

Ezért javaslom, hogy válasszunk főszervezőket a szalagavató-műsorhoz és a Hermanhéthez.

A Hermanhét esetén a főszervező-választást még az bonyolítja egy kicsit, hogy sok programötlet jön szóba, és az osztálynak nyilván az sem mindegy, hogy melyiket valósítjuk meg. Az sem működik, hogy a megválasztott főszervezővel olyan programot csináltatunk meg, amit ő nem vállal, vagy más szívesebben csinálná.

A javaslatom tehát azok, akik vállalnák a Hermanhét megszervezését, az ezzel járó felelősséget, azok most adják elő a programötleteiket – az osztály nagy része amúgy sem ismeri ezeket -; ezután pedig az osztály válassza meg a Hermanhét főszervezőjét!

Ezután a szalagavatóval kapcsolatban csináljunk valami hasonlót.

***

Páran már hallották az ötletemet, vagy részeket belőle, tőlük most elnézést kérek a műsorismétlésért.

Az ötlet az, hogy legyünk Semmirekellők. Ez alapesetben sem áll távol az osztálytól, de kifejtem, hogy mire gondolok. A koncepció, ami az egészet összeköti az, hogy egy semmirekellő, trehány, lusta banda vagyunk.

A plakátjaink direkt igénytelenek lennének. Önmagában például nem túl igényes az a megoldás, hogy A4-es lapokra betűnként nyomtatjuk ki a plakátok szövegét, hát még ha direkt igénytelenül is ragasztjuk fel őket. Vagy a már Hermannapon többször látott vonalábrás rajzaim sem a részletes kidolgozásaikról ismertek. Egy régebbi ötletem, hogy azon ellenséges plakátok fölé, amik a mi valamilyen motívumunkat (trehányság, semmirekellőség, öltözet) hordozzák, kiragasztunk egy saját plakátot, amiben erre felhívjuk a figyelmet. (“Jé, még a perhárom is igénytelen plakátokat készít!”)

A filmes történetet én összekapcsolnám az öltözettel, bár erről volt már vita. A film alapja az lenne, hogy okos, céltudatos semmirekellőkhöz illően irodai munkát végzünk, menedzselünk, számítógép előtt ülünk, mert ezeknél a beosztásoknál nem tűnik fel, ha nem csinálunk semmit. A filmhez persze ennél bővebb történetet kell kidolgozni, de az öltözetet elég jól meg lehet csinálni, van már egy féltucat tervem különböző öltöny- és nyakkendőmintájú pólókra.

A programok esetében két módon jelenhet meg a semmirekellőség. Persze minden esetben az a cél, hogy mi csináljuk a legjobb programokat, de eközben egyrészt a külsőségeket úgy állítanánk be, mintha direkt trehány munkát végeztünk volna. Másrészt reklámozhatjuk úgy a programokat, hogy “hasznos dolgok helyett gyertek a mi semmirekellő programjainkra!” Pár példa a programokra:

  • “Haszontalan (de érdekes) természettudományos kísérletek, tanári előadások.” A Hermannapon ezek voltak az egyik legnépszerűbb programok.
  • Élőcsocsó, laser-tag vagy más hasonló nagyobb horderejű játék is kéne azzal a mottóval, hogy tanulás helyett jöjjetek el ide. A Hermannap másik legnépszerűbb programja az élőcsocsó volt, most is kéne valami hasonló.
  • Fapados szellemvasút a padláson.
  • És persze ezek csak a saját ötleteim, de van még egy csomó más remek ötlet is, amit másoktól hallottam. A “semmirekellő” egy elég tág fogalom, úgyhogy elég sok ötletet és programot lehetne még ezalatt a címszó alatt megszervezni.
    • Például volt egy kampányötlet, ami egy számomra teljesen ismeretlen sorozat főszereplője köré építette volna a programokat – annyit azért levettem a dologból, hogy az a főszereplő eléggé semmirekellő, úgyhogy az ezt az ötletet is szerintem egybe lehetne kapcsolni az enyémmel valamilyen módon.
    • Szintén korábban merült fel egy semmittevő szoba ötlete, ahol csak nyugis zene szól, és lazulni lehet. Egy semmirekellőnek ez nyilván nagyon vonzó dolog, úgyhogy ezt is mindenképp megcsinálnám.

Egy programoktól független ötlet, ami szerintem sokat számít: a legtöbb osztály a B épületben van, úgyhogy oda is kéne csoportosítani nagyobb programokat, és rengeteg kampánypólót kéne ott kiosztani.

Számítógépekről: az első adag

Elkészült az első adag írásom “arról, amit mindenkinek tudnia kell a számítógépekről.” Első körben pár elméleti dologról (bitek, bájtok, adatok), hardverekről, az operációs rendszerről, a hibákról (úgy általában) és a vírusokról, biztonsági problémákról lesz szó.

Ha valamit nem érthetően írtam le, akkor figyelmeztessetek a hozzászólások között.

Amúgy kíváncsi leszek, hogy kinek fog ez újakat mondani, ki találja majd hasznosnak. Ha mondjuk lesz pár ember, akit érdekelt, akkor az internetről, a netes biztonságról és még pár konkrét alkalmazásról írva be is fogom fejezni, amit elkezdtem.

Szóval akit érdekel, az a menüből (baloldalt) nyissa meg a Számítógépekről című oldalt. Vagy kattintson ide.

Magyarórán minden kiderült

Most döbbentem csak rá, hogy mekkora pillanatnak voltunk szemtanúi, amikor tanárnő döbbent rá, hogy semmi haszna (értelme se?) nincs annak, amit tanít nekünk. Azért remélem nem adja fel a magyartanárkodást. Mert az ilyen pillanatokért érdemes bejárni az óráira. Meg azért az érzésért, amikor egy év után is emlékszel arra, hogy “nominális stílus.”

Fizika+zene

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=HpovwbPGEoo&w=640&h=505]

Így néznek ki egy gázzal teli csőben kialakult állóhullámok, ha eddig nem lett volna egyértelmű. Fizika fakon meg kéne csinálni.

Minden, amit számítógépekről tudni kell

Már régóta van egy olyan tervem, hogy megírok mindent (mindent!), amit a számítógépekről és az internetről mindenkinek tudni kell. Ez sokkal kevesebb dolog, mint amennyi akkor lenne, ha a célkitűzésem az lenne, hogy mindent leírok, amit a rendszergazdáknak, programozóknak vagy egy hekkernek tudnia kell.

Hogy pontosan miről van szó? Hát arról, hogy például egy processzor, egy merevlemez, a többi vas és az internetszolgáltató segítségével hogy tudod te most konkrétan ezt a szöveget olvasni. Vagy, amire külön hangsúlyt fektetnék, hogy gonosz emberek hányféleképp tudnak téged átvágni az interneten vagy máshol.

Ezt amúgy simán kéne oktatni már attól a kortól, amikor egy gyerek rendszeresen használja a számítógépet, az internetet (hozzávetőlegesen: óvoda, középső csoport), de legalábbis számtech órán el kéne ezeket mondani mindenkinek. Ehelyett ezt nem tudja senki, az érettségin meg kultúrtörténeti nyavalyákat kérdeznek. De az oktatási rendszer szidását most meghagyom másnak.

Nagyjából ennyi is lenne, mert nem kell mindenkinek értenie ennél többhöz. De ehhez azért kéne. Ez most az októberi érettségi előtt még hasznos is lehet, ha elkészül, de közben azért a magam kedvéért is csinálom (szeretek írni). Ja és az is eszembe jutott, hogy ugyanezt a végén videó- vagy podcastformátumban is meg lehetne csinálni mindenféle menő grafikával, vizuálisabb magyarázatokkal stb. – hmm, valaki?

Ha a projekt kész lesz, akkor az anyag felül a Számítógépekről című linkre kattintva lesz elérhető. Egyelőre persze csak tervek és vázlatok vannak azon a linken. Akit a kész anyag érdekel, ne féljen, szólok, ha kész lesz. Akit már a vázlatok is érdekelnek, az nyugodtan nézze meg. Sőt, aki ért hozzá, az megírhatja, hogy mit kéne máshogy csinálnom (miről írjak még/máshogy/kevesebbet), aki pedig a témához nem ért, de a végeredmény érdekelné, az szólhat, ha valamit érthetetlenül írtam le, fogalmazzam át. Akit pedig nem érdekel az egész, az úgysem jutott el eddig a mondatig, de semmi esetre se kattintson majd a hivatkozásra.

A Zöld Nyíl bicikliút

Szépen lassan halad a Zöld Nyíl projekt, de valamikor csak kész lesz. Az ember azt hinné, hogy csak villamospályát újítanak fel, pedig nem, a kis huncutok ennél sokkal többet csinálnak.

A betoncicik révén forgalommentes pályán az egyetlen gondunk az lehetne, hogy villamosokkal találkozunk, de ez is rögtön megszűnik probléma lenni, ha észrevesszük, hogy ha mi kerékpárral nem állunk meg a megállókban, akkor az átlagsebességünk nagyjából egyforma.

Nem tökéletes bicikliút, de a célnak – hogy a Hermantól keletre átszeljük rajta a várost – tökéletesen megfelel.

Csak gondoltam, szólok.

A nyár és a jelen mikro-kritikaielemzése

A nyár egész jó volt, sok mindent csináltam, sok helyen voltam – iskola általi kirándulások külföldre, családi nyaralás stb. -, bár pár dologból nekem is egy kicsivel kevesebb jutott, mint terveztem – biciklitúrák elsősorban. De amikor nem volt semmi, azért unatkoztam itthon.

Na, unatkozás most már nem lesz. Mármint az nem lesz, hogy járkálok fel-alá, és nem tudok mit kezdeni magammal. Még a legunalmasabb tanórán se nagyon merül fel ez a probléma. Amúgy meg itthon házit kell csinálni, készül éppen egy képeskönyv az erdélyi útról, készítek még egy honlapot, amit a Hermannak adományozok – ha kész lesz -, hogy a mostani vackot lecseréljék, már folytattam vitákat a szalaggal kapcsolatban, és már aktívan tervezgetem a hermanheti programunkat.

Mindezek “hamarosan a mozikban” jellegű projektek, akit nagyon érdekel, az beletekinthet még a premier előtt.