(térkép alul, rajta színekkel bejelöltem pár dolgot, csak bele kell nagyítani)
Kicsit későn indultunk a meglehetősen esetleges útvonalú túrára. A Vesszős-völgy menti útig még feltekertünk (lila), de onnantól tolnunk kellett (piros). Az eső is rákezdett. Erika talán tényleg sejthetett valamit – vagy az őrangyala. Változó intenzitással esett az eső. Hol nagyon, hol még jobban. (Na jó, volt amikor alábbhagyott.)
A fennsíkra felérve (narancs) természetesen még mindig esett, így kétszer olyan nehéz volt a sárban haladni. És kétszer olyan kevés volt a celsius is, mint kellett volna. Én azért még mentem volna (türkizkék), mert hát nem azért jöttem, hogy egy közepesen meredek erdészúton feltoljam a kerékpárom a hegyre. Ha ezt a gondolatot követjük, akkor Gábor viszont már csak ezért jött. Miután Gabi meg köhögni kezdett, beláttam, hogy mind ezért jöttünk. Lefelé legalább egy másik útvonalon mentünk (zöld). Amit mondjuk a térképen elnéztem, félre is vezettem mindenkit, mert nem Létrásra értünk ki, hanem a jávorkúti szerpentin közepére valahová, de mindegy. Úgyis csak gurultunk lefelé.
Lillafüreden már sütött a nap. (A szemét!) Komolyan megfordult bennem, hogy “jó, akkor most szépen visszafordulunk!”, de inkább nem vetettem fel. Lehet, hogy a fennsíkon még egyszer elkapott volna minket az eső, de nem igazán tűnt úgy.
http://seadragon.com/embed/1774.js?width=auto&height=500px
A túra rövidsége miatt volt egy kis hiányérzetem. Mikor megyünk megint?
Nem volt ám olyan fontos, hogy erről írjak, csak:
- írhatnékom volt
- a térképet akartam bemutatni:
Készítettem pár fényképet a saját bükktérképemről és összeollóztam belőle egy 32 megapixeles változatot Photoshoppal, majd feltöltöttem erre a Seadragon nevű helyre, ami ilyen klasszul nagyítható változatot készít egy nagy képből. Ha legközelebb szervezünk biciklitúrát, majd berajzolom az útvonalat ennek a térképnek a másolatán. Ha valakinek az eredeti kell, amin a mostani túra nincs bejelölve, akkor tessék.