Azt nyilván mindenki tudja, hogy az egyelőrét és az egyenlőrét miképpen írjuk máshogy. (Úgy, mint: “Egyelőre nem kell amiatt aggódnotok, hogy a gyenge helyesírásotok miatt egy sorozatgyilkos fel fog darabolni egyenlőre titeket.”)
Ha viszont mondom ezt a mindenkiben borzalmas emlékeket idéző szót, akkor minden magára valamit is adó ember, aki az egyelőrét következetesen elírja, azt hangoztatja, hogy abban hallja az n betűt. Ennek az oka az, hogy az l hangot, főleg, ha az e hangot követi, a nyelvünkkel majdnem ugyanott képezzük, ahol az n hangot, vagyis a nyelvünket elöl a szájpadlásunkhoz érintjük, és bumm így lesznek a hangok. De mégse teljesen, mert az n esetén a nyelvünknek csak a hegyét érintjük a szájpadláshoz, és ha már befejeztük a betű kimondását, akkor a nyelvünket leengedjük, amitől világosan érthető lesz az n. Az l hang esetén a nyelvünk elejének egy nagyobb részét tapasztjuk a szájpadláshoz. Amikor e hangot képzünk, a nyelvünk csak lézeng valahol a környéken.
Most vizsgáljuk meg, hogy az egyelőrében mi történik az e és az l betűk között. Az történik, hogy a nyelvedet, ami eddig csak úgy ott volt, most fogod, és az elejét a szájpadláshoz nyomod, hogy l betű legyen. Közben lehet, hogy képződik egy átmeneti hang, ami kicsit emlékeztet az n-re, de az még nem az. – De hát Boldizsár, én hallom az n betűt! Írjuk akkor az egyelőrét egyenlőrének! – Nem, nem, nem. Egyrészt zöngésedett, zöngétlenedett hangok miatt sem változtatjuk meg a szavak helyesírását (vö. nem poénból létezik olyan, hogy írásban jelöletlen hasonulás), másrészt ha tényleg nl-t kéne mondanunk (egyenlőre, honlap, ajánl), akkor vagy az n képzése után leengedjük a nyelvünket, ami olyan, mintha kis szünetet hagynánk a szóban (“egyen–lőre,” “hon–lap”) vagy nem is igazán mondjuk ki az n-et, legfeljebb az l képzéséből adódóan hallatunk valami hasonlót. Hasonlót, figyelitek? A másik szélsőséges példa az ajánl, de az egyenlőrét se szokta senki egy tisztességesen megformált n-betűvel ejteni.
A különösen elhivatottak persze begyakorolhatják, hogy az n képzésekor a szájpadlást érintő nyelvüket a kontakthiba nélkül átrendezik úgy, hogy l hangot adjon, de ezt marha nehéz.
Full disclosure: A cikk szerzője őskövület.
Amúgy gyorsan rákerestem a blogjaitokon a címben említett szavakra, de nem volt sok találat. Koza kétszer használta az “egyelőrét” jól, Erikát pedig egyenlőre fogjuk feldarabolni, mert ő nem. A többiek megúszták.