Monthly Archives: March 2010

Húhh.

Asszem kész. Azért még meglátjuk.

Eddig szépen, lassan döcög a Hermannap marketingkampánya. Annak ellenére, hogy a Hermannap felett őrködő kétfejű sárkány a reklámozásnak jól keresztbetett – az egyik fejének az a baj, hogy milyen lassan haladunk a szervezéssel, míg a másik fejének az a baja, hogy túlságosan sietünk, illetve, hogy az első fej egyáltalán létezik. Például az első fejjel már majdnem véglegesítve volt a program, amikor fej № 2 úgy döntött, hogy állj!, szervezzünk még meg pár dolgot!, a plakátokat meg majd ráérünk kirakni tizenöt másodperccel kezdés előtt.Continue reading “Hermannap marketing, operatív jelentés”

Naszóval most leírok pár gondolatot a Hermannapra tervezett versenyekkel kapcsolatban. Aztán majd érdekel a többi “szervező” véleménye is.

Szerintem a versenyek per pillanat nem a legjobban vannak megtervezve.

Először is van ez a “Herman vetélkedő”, amit nem egészen világos, hogy ki talált ki, de az teljesen világos, hogy rossz ötlet. Ez most arról szól, hogy a kilencedikes osztályokból 10-10 embert berakunk a díszterembe, kitöltenek valami tesztet (amiből kb. az derül ki, hogy mennyire tudnak jól tippelni a Hermannal kapcsolatos számadatokat), és valaki nyer. Ha ezt a kilencedikesek szemszögéből nézem, akkor nem valami szórakoztató, és ha a szervezés a mi feladatunk lesz (mert ez sem teljesen világos), akkor ez még plusz feladat. Helyette csak Koza javaslatát tudom megismételni, ami abból áll, hogy mindenki kérhet egy tesztlapot a délután folyamán, és a helyesen kitöltők között sorsolunk ki valami nyereményt.

Másodszor a sorversenyről. Mint a tavalyi tapasztalatok mutatják (de elég csak belegondolni egy kicsit), ez nem valami túl szórakoztató dolog, amin a részvételért egymást taposnák az emberek. Viszont sok helyet foglal az udvaron, ami nem praktikus. Nem vagyok biztos benne, hogy ilyet akarunk idén, sőt.

Harmadszor csocsó, darts, petanque, pingpong, stb. (Már ha lesz darts és csocsó.) Itt csak annyi, hogy szerintem sokan vannak, akik játszanának ezekkel, de versenyre konkrétan nem akarnának nevezni. Úgy kéne megoldani mindenképp, hogy lehessen egyszerűn csak játszani is. A legjobb megoldás szerintem az, hogy egy-egy asztalt-pályát csak arra tartunk fenn, hogy akik akarnak, játszhassanak egy-egy meccset, miközben esetleg a többi helyen folyik a verseny. Csak a rend kedvéért kéne annyit felügyelni ezeknél, hogy az emberek 5-5 perc vagy egy meccs után váltsák egymást rendesen, és így mindenkire sor kerülhessen, aki játszani akar.

Negyedszer, új programötlet. Kincskereső. Egyszer már csináltam egy ilyet az unokatesóimnak. Az a lényege, hogy az épületben elrejtünk egy csomó egymásra utaló jelet (rövid szöveget), a legvégén pedig van valami “kincs”. Ezt a kincset csapatban célszerű felkutatni, úgyhogy akár azt is mondhatnánk, hogy a sorverseny (lásd kettes pont) helyett van.

Ötödször nyeremények. El kéne dönteni, hogy pontosan mire lesz nyeremény – és, hogy mi lesz az -, mert amíg nincs eldöntve, addig a plakátokra nem tudom ráírni, és amíg a plakátokra nincs ráírva, addig nem is akarnak majd annyian jelentkezni. (Amúgy egy nekünk semmibe nem kerülő, de mégis értékes nyeremény egy olyan kártya lenne, ami Hermanhéten is volt, és egy felelés alól mentesít.)

Vélemény?