Karácsonyi szuperkoncert

Koza hivatalos felkérésére írok róla.

Haladok balról jobbra.

Szarvas: Állítólag játszott a szintetizátoron. Nos, ezt én ma reggel tudtam meg. 🙂 Hangosítás tehát.

Koza: Őt is néha lehetett hallani, az erősítő [mint fn.] nem volt elég erősítő [mint foly. mn-i. i-n.].

Nándi: Gitár remek volt; ének jó. Átkötő szövegek… jó, hogy most elmondja azt, amit a “nagy együttesek” emberei mondanak el, de egy kicsit nem illett oda. Nem tudom… Lehet beszélgetni, amíg a többiek eldöntik, hogy mi a következő szám, de most az, hogy szó szerint idéz XY frontembertől az nem a legjobb opció. Ha tényleg valami személyeset mond az együttes nevében az adott számról az már egy fokkal jobb. Ha Szarvassal beszélget közben vagy csak Szarvas beszélget magával: az is jó. Semmitmondó másoktól vett szövegek? Hááát…

Balogh: Szivesebben láttam volna (hallottam volna) gitárnál. Jól gitározik ugyanis. Amit dobolt, azt jól dobolta; a gond ott volt ez majdnem végig ugyanaz volt (az én fülemmel legalábbis). Továbbá hangosabb volt az egész dob-cintányér együttes mint a többi hangszer és ének együttvéve. (Apropó, Baloghnál be volt kapcsolva a mikrofon és az nyomta föl vagy alapból ilyen hangos egy dobfelszerelés?) Ez az előző megállapításommal együtt nem szerencsés, mert ugyanaz a meghatározó ritmus a sokadik számnál már nem az igazi.

Az egésznek a közös nevezője a hangosítás, hangtechnika, ilyesmi. Azzal szoroznám fel az egyenletet, és akkor máris szebb lenne. Szarvast és Kozát is lehetne hallani, Balogh meg nem nyomná el a többieket.