A registry aka rendszerleíró-adatbázis, egy olyan adatbázis, amiben mappa/fájl-szerűen (tehát mégse adatbázis, oké) vannak a Windows rendszerek és a telepített programok beállításai, meg mindenféle egyéb adatai tárolva. Egy helyen. Ez a fejlesztőknek tök jó, mert ebben az “adatbázisban” sokkal könnyebb manipulálni az adatokat, mint konfigurációs fájlokkal vesződni.
Mindenki másnak viszont rossz. Vagyishát nem tökéletes. Az egész egy fájlként van tárolva, így ha az megsérül, akkor szedheted elő a telepítő cédét, hacsak biztonsági mentésed nincs. Sokaknak nincs. Aztán, egy idő után megtelik szeméttel. A programok a gépeden jönnek–mennek, de egy eltávolítás után marad még szemét a rendszerben. Ez egy idő után lassítani kezdi a működést. (Pontosabban ezt mondják, nálam sokéves telepítés esetén még nem vészes.) Aztán nehézkessé teszi a programok és beállításaik átmásolását egy számítógépről a másikra. Ha csak nincs beállítás import–export funkciója a programnak, akkor a beállítások mappa átmásolása kevésszer elég. Már ha van olyan. Átlag felhasználónak nincs olyan, hogy a regedit.exéből exportál. (Nagyjából ezen problémák összessége a címben említett Registry Hell.)
Most viszont támadt egy hihetetlenül korszakalkotó ötletem. Állítólag Windows Hé7-ben lesz gyári virtuális meghajtó. Erről a funkcióról kevés infó van és az sem hivatalos, de elmondom, hogy mit álmodtam volt meg:
A programokat lehet különböző virtuális merevlemezekre telepíteni. Ezeknek saját registryjük van. HKCV mondjuk. HKey_Current_Virtual. Ez saccperkábé pár sor átírásával a programokban lehetővé tenné, hogy a felhasználó egy mozdulattal – a virtuális meghajtót tartalmazó fájl mozgatásával – másolja át kedvenc programjait telepítés nélkül egyik rendszerről a másikra. Vagy, hogy legalábbis registry téren egy homokozót hozzon létre, és ha megunta az abba telepített programokat, akkor szimplán törli a virtuális meghajtót és rögtön el is távolított mindent amit kellett.
Hogy a régi programokkal mi lenne? Amik alapból a HKCU registrybe (jelenlegi felhasználó teljes registryje) vagy a HKLM-be (teljes operációs rendszer) pakolják a beállításaikat? Nos, lehetne egy olyan többé-kevésbé hackelős megoldás, hogy ezeket a kéréseket szimplán átirányítja a rendszer a HKCV-be.
Többé-kevésbé ugyanezt a problémát orvosolja az, hogy ezekbe a virtuális meghajtókba operációs rendszert telepítünk és akkor van egy csomó oprendszerünk, amiket elindíthatunk, és törölgethetjük is őket, másolgathatjuk is őket – máramennyire ezt szabad. Csak ez egy lassabb megoldás, és igazából másra nyújt megoldást:
For example, having an VHD dedicated to gaming with optimized system configurations is entirely feasible then. A dynamic VHD would mean it would only take up as much room as it needs, you could move the file on many system and have the same experience, but best of all, you can still enjoy the maximum native performance at the same time being able to load it as a virtual machine to maintain and configure without rebooting.
Az én ötletem jobb, na.